Kint és bent

RADOSZA ATTlLA KIÁLLÍTÁSA A GYŐRI NEMZETI SZÍNHÁZBAN 1995.

"Mint ahogyan hangyák hosszú sora jön-megy a fúben ,
szájában tartván hordja az ennivalót,
mint ahogyan méhek. raja röpköd a jószagú réten,
s szedve a méz cseppjét, száll a kakukkfüvön át,
úgy fut a nők raja is színházba, ha híres a játék,
oly sok szépet Iátsz, azt se tudod kire nézz.
Látni sietnek, s hogy Iássák őket, sereglenek;
tiszta szeméremnek nagy veszedelme e hely."
Ovidius

Derús, enyhe, márciusi hétvége. Bimbóznak a rügyek, nyílnak a kiál-Iítások. Estélyi ruhás hölgyek és urak, csillogó autócsodák és egyszerú trabantok. Ünnep van. Bemutatót tart a Győri Balett.
A színház előterébe érve az elsó meglepetés egy elegáns, az ünnepi hangulatot emelő képzőművészeti kiállítás, Radosza Attila festőművész tárlata. Mind a balettbemutatóra érkező színházi publikum, mind a kiállításmegnyitóra érkező közönség kellemesen érzi magát. Izgalmasan bizsergető érzés egy premier elótti hangulat, a hölgyek és urak dekoratív koszorúja, a csupa márvány és üveg elótér eleganciája és ami ezt a kellemes érzést tudatosan bár, de nem tolakodóan előidézi, a rendkívül elegánsan installált, harmonikusan rendezett kiállítás. Tizenegy festmény. Radosza Attila Iegújabb munkái. Radosza nem tolakodó ember, nem harsány, nem sokkoló. Fiatal művész, de már jó ideje elisrmert grafikus és festő. Dolgozik, tanít, teszi a dolgát. Készülnek a képek, alakul a pálya. Az elmúlt évek díjai, a következetesen járt út egy szép igéretes jövőt sejtet. Ez a tizenegy k.ép tudatos válogatás eredrnénye. Radosza zenél. Zenél rnagának gitárja húrjain, és zenél nekünk itt a kiállításon, egy belső, izgalrnas, nagyformátumú zenét, vásznon, olajban elbeszélve. A kortársak közül Nádler lstván vagy akár Gyémánt László zenei ihletettségú képei juthatnak eszünkbe. Széles színfoltdallamok és rövid pizzicatók. Dallamívek és csöndek, súlyos csöndek. Misztikus hangulatok, drámák, túlvilági és evilági történések, intim belsők, férfiérzések. Itt nincs szó kitörésról, lázadásról, sem harsány manírról. Meditáció, csöndes magány, a helyzet lírai elfogadása Iátszik, de mindez nem enerváltság, nem koravén allűr, sokkal inkább a belsó béke a harmónia keresése, ami ezeken a műveken szembetűnő. Mit emelhetnénk ki ebból a műegyüttesból? Talán a megragadóan izgalmas Fehér fátyolt, a fanyar ízú Ördögnászt? Én talán még három képet emelnék ki, Radosza eddigi festészetének kiemelkedó darabjait: a Repüljt, a Bárkát és az Ovidius utánt. E három kép egyaránt magában hordozza az eddigi munkák eszenciáját és a továbblépés útját is jelöli. Költészet, zene, és festészet együttesen van jelen a munkákon. Antik költészet, nemes és komor. Huszadik századi zene, Bartók és Sztravinszkij. Mai festészet, itt és most. Ízlésesen tálalva, alázatosan vállalva a blattolást a nagy produkció alá.
A tárlat megnyílt. Kezdődik az előadás. A kiállításmegnyitó balettrajongó közönség elfoglalja helyét. Az előtér fényárban úszik. A nézőtéren kihunynak a fények. A Győri Balett egy izgalmas Carmina Burana balettet ad eló. Sodróívű, jól bevált dallamok, színes forgatag, biztos siker. S míg bent a balettkar playback zenére táncol, addig az előtér szikrázó márványcsendjében vállalva a megméretést, unplugged szól az egyszemélyes zenekar.

HÚBER ANDRAS